Másnap reggel hétkor Erik ott feszített a tévéstúdió kanapéján az állatkerti szakértő társaságában.
– Sziasztok, én vagyok az, ErikTheViking, tévében még nem láthattatok, de most itt a lehetőség! – vigyorgott a kamerába, de a riporter leintette.
– Mesélj kicsit arról, hogyan láttad meg az unikornist! Közben mutatunk egy bejátszást a két nappal korábbi adásodból, amiben először pillanthatták meg a követőid az állatot…
– Na igen, hát én csináltam róla elsőként felvételt, amit egyébként akkor több mint tizenötezren néztek, amit ezúton is köszönök mindenkinek. Csak piknikezni indultam, és gondoltam, csinálok egy poént Mentosszal és kólával, de végül sokkal nagyobb poén lett a vége – nevetett. A riporter az állatkerti szóvivőhöz fordult.
– Hogy van most az állat? Sikerült kideríteni, hogy pontosan milyen faj, hogy valóban unikornis-e?
– Nagyon úgy tűnik, hogy igazi unikornissal van dolgunk. Ahogy a röntgenképen is látszik, a szarv tökéletesen illeszkedik a fejhez, a homlokcsontból nő ki. A szőrét is vizsgálatoknak vetettük alá, a DNS-e pedig mindezidáig teljesen ismeretlen volt a számunkra, semmilyen adatbázisban nem szerepel. Igen, ez egy unikornis.” „– Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy anya nem engedett el minket a tévébe. Hogy pöffeszkedett az a tökfej! – Zoli tombolt a haragtól. Az egész iskola Erik tévés szerepléséről beszélt, és persze az unikornisról.
– Engedd el, Zoli. Az a lényeg, hogy az unikornis biztonságban van. Mi lehet most vele? Azt mondták a tévében, hogy kap az állatkertben egy külön kifutót. Ki tudja, honnan került ide, meg is sérült, és még be is zárják! Borzasztó – a két fiú egymásra nézett. Pontosan tudták, mire gondol a másik.
– Ki fogjuk szabadítani. Aztán elengedjük az erdőben – szólalt meg Zoli.
– De hát a lába… Biztosan járni sem tud még! – aggodalmaskodott Áron, de a testvére leintette.
– Mire kitaláljuk, hogy mi legyen vele, addigra meggyógyul. És ha meggyógyult, szabad lesz. Ez az egyetlen megoldás.” „– Örömmel jelentjük be, hogy az unikornis lábának sérülése lényegesen kisebb volt, mint ahogy első pillanatban gondoltuk. Meggyógyult, így a kifutója végre megnyílhat látogatóink előtt! Az óriási érdeklődésre való tekintettel egy napon csak korlátozott számú látogatót tudunk fogadni, kérjük, hogy ezt tartsák szem előtt. Internetes oldalunkon regisztrálhatnak a jegyekért, kapcsolt akcióként a fóka-show is kedvezményesen tekinthető meg azok számára, akik az unikornist szeretnék megnézni.
Mindenhonnan az állatkert reklámja ömlött, a várost elárasztották a plakátok, és persze a turisták, akik mind az egyszarvút akarták látni. A kifutó megnyitójának napján Erik már reggel az állatkert előtt élőzött.
– Hatalmas tömeg várja mögöttem, hogy végre láthassák az unikornist! Én most azért vagyok itt, mert az állatkert vezetősége volt annyira jó fej – na meg mégis én videóztam le először –, hogy soron kívül bemehetek, sőt a kifutóba is beengednek! Tartsatok velem, mert ennyire közelről biztosan nem láttatok még egyszarvút! Ki fogok tépni egy szálat a sörényéből, amit majd kisorsolok a követőim közt, szóval aki még nem tette, az iratkozzon fel a csatornámra! Ja, és nehogy elfelejtsétek, hogy ki a király! ErikTheViking a király!” „– Kapcsold be, Áron! Most kezdődik! – Áron rákoppintott az alkalmazás ikonjára, és azonnal megjelent Erik arca a két testvér előtt.
– Ezt a nagyképű hülyét! – sziszegte Zoli. – De még nem tudja, hogy csak ma éjfélig…
– Az tuti. Akkor indul a mentőakció. Szegény unikornis, nézd, milyen szomorú… Szerintem depressziós.
– Biztos nem tesz jót neki az a sok vaku meg a rengeteg ember. De már nem kell sokáig elviselnie! – a képen Erik az unikornissal pózolt. – Még jó, hogy nem ül fel a hátára! Mégis mit képzel? – bosszankodott Zoli.
– Ééés… ahogy ígértem, most kiválasztok egy szálat a ló sörényéből! És hát ki mondhatja el magáról, hogy van a szobájában egy szál unikornissörény? Nemsokára közületek valaki, hiszen az adás után a kommentelők közt kisorsolom ezt az egyedülálló kincset! Szóval kommentelésre fel! – Erik egyik kezével a telefont tartotta, a másikkal megragadta az egyszarvú sörényét, és villámgyorsan kitépett belőle egy szálat.” „– Áááá! Mit csináltál, te hülye ló? – Az unikornisnak nem tetszett Erik akciója, mert nagyot harapott a kezébe.
– Orvost! Gyorsan! – bolydult fel méhkasként a tömeg, a tévések pedig igyekeztek közelebb kerülni a kameráikkal, hogy jobb szögből vehessék fel a szenzációt.
– Látjátok, követőim, a véremet áldozom értetek! – mondta Erik a telefonjába, miközben két mentős hordágyra tette. – Az orvos itt mellettem éppen a tetanusz injekciót készíti elő, de a kezemben még mindig itt van az unikornis sörényéből egy szál, úgyhogy bátran kommenteljetek, mert…
– Kapcsold már ki azt a telefont, fiam, itt nem szórakozunk – dörrent rá Erikre az orvos, és elvette tőle a készüléket. A követők így már csak az orvosi köpeny zsebét láthatták belülről, a közvetítés azonban nem maradt abba.
– Hihetetlenek vagytok, ilyen fiatal gyerekek, és már telefonfüggők! Egy percre sem tudjátok letenni. Azért meg külön írj be magadnak egy óriási fekete pontot, hogy zaklattad azt a szerencsétlen állatot! Mégis mit gondoltál? Tedd le azt a szőrcsomót, és fordíts ide a fenekedet, különben nem tudom beadni az injekciót! Még ilyet…