Eljött a másnap reggel, és nem lehetett tovább halogatni az akciót. Cicát láthatóan nem nagyon izgatta a felhajtás: az egész éjszakát békésen végigdorombolta Hanna mellett az ágyban.
Reggeli után Hanna végre elszánta magát, ölbe vette Cicát, és elindult a Nefelejcs utca 58. felé.
Legnagyobb meglepetésére a kapu nyitva volt, és tárva állt a ház ajtaja is, mintha már várták volna.
Legyőzte a rettegését, elindult az ösvényen, és belépett a házba.
– Köszönöm, hogy visszahoztad Cicát – Hanna megrezzent a hangra, mivel a konyhában, ahol állt, nem látott senkit.
A tűzhelyen rotyogott valami egy nagy fazékban, és az egész konyha roppant titokzatosnak, sötétnek és rejtélyesnek tűnt, tele sosem látott tárgyakkal. A plafonról szárított növények lógtak, a konyhaablakban pedig egy holló tollászkodott: Hanna először azt gondolta, onnan jön a hang.
Hirtelen maga Boszkó jelent meg mögötte. Kócos haját most nem fedte kalap, és nagyon barátságos arcot vágott.” „– Tudtam ám, hogy egyedül neked lesz bátorságod visszahozni. Én is meg tudtam volna gyógyítani, de azért örülök, hogy látta orvos – Boszkó átvette Cicát Hanna karjai közül, és az egyik, pihe-puha takarókkal borított székre tette.
– Arra nem lesz szükség, eldobhatod – mutatott a fájdalomcsillapítós dobozra Hanna kezében. – Nem ülsz le? Készítek neked egy kakaót.
Hanna szétnézett, hogy hova ülhetne le a zsúfolt konyhában, de az öregasszony megelőzte.
– Az a te helyed – mutatott az egyik faragott székre, amelynek ülőrészét lila virágmintás kárpit fedte. Hanna már nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, milyen virágok ezek, de Boszkó megint gyorsabb volt.
– Azok ott a széken lótuszvirágok, ahogy a faragás a karfán is csupa lótusz. Keleten ez a virág az újjászületés és az Univerzum szimbóluma is. Az istenek virága. Ülj csak le szépen, mindjárt hozom a kakaódat.
Hannának halvány fogalma sem volt, hogy mit gondoljon. Még kevésbé tudta, hogy mit mondjon, így inkább hallgatott. Még mindig félt egy kicsit, de akkor gyulladt be igazán, amikor meglátta, hogy a tűzhelyen rotyogó lábasban a fakanál magától keveri a levest.” „– Most biztosan azon gondolkozol, hogyan keverheti önmagát a levesem. Hát még ha tudnád, hogy a kakaód is önmagát készítette el! – nevetett Boszkó, és egy furcsa, varjúfej formájú bögrét tett le Hanna elé. A kakaó mennyei volt, a boltokban kapható kakaóporból készült barna lötty meg sem közelítette ezt az ízt.
Az öregasszony maga is leült Hannával szemben.
– Kérdezhetsz, ha akarsz. Közlékeny ma a hangulatom, és hálás vagyok Cicáért.
– Az ott… micsoda? – mutatott Hanna megszeppenve egy különleges tárgyra, ami a tálalón pihent.
– Az ott egy ló patája. Nikkel patkó van rajta, látod? – mutatta Boszkó. – Szerencsét hoz. Régen az volt a szokás, hogy a földesurak, ha elpusztult a legkedvesebb lovuk, levágatták a patáját és benikkeleztették rajta a patkót. Ne félj, ez csak szaru!
Hanna kétkedve forgatta kezében a tárgyat. Fogalma sem volt, mi ez az egész, de a félelmét lassan legyőzte a kíváncsiság.
– És az ott? Az a kék? – mutatott egy téglatest alakú dobozra az asztalon.
– Az jóskártya. Akarod, hogy jósoljak neked?” „Boszkó hümmögve a kiterített lapok fölé hajolt. Hannát elvarázsolták a különös ábrákkal díszített, titokzatos kártyák, és egyik ámulatból a másikba esett, amikor az öregasszony megszólalt.
– Úgy látom itt, hogy nincs sok barátod. Te nagyon igyekszel, de van egy fiú… aki komiszul bánik veled, folyton csúfol. Látom azt is, hogy sokat olvasol és nagyon jó szíved van. Gyávának hiszed magad, de valójában nagyon bátor kislány vagy. Hoppá! Úgy tűnik, valami fog történni még ezen a nyáron. Valami fontos, ami sok mindent eldönt.
Hannának elképzelése sem volt, mi az a fontos, ami történni fog.
– Velem fog történni valami? Vagy másokkal?
– Is-is – felelte Boszkó. – Sok füstöt is látok, robbanásokat, veszélyt. Na jól van, elég ennyi mára – eltette a paklit és felállt az asztaltól.
– Itt az ideje, hogy hazamenj. A szüleid már biztosan várnak. Jöhetsz máskor is, ha akarsz. Megtanítalak sebgyógyító főzetet készíteni, ha szeretnéd.
– Viszlát – rikoltotta a holló, és kirepült az ablakon.” „– Ma augusztus 20-a van, szóval este mindenki a tűzijátékot nézi. Azt mondjuk, hogy mindenki evett a sárga szilvából az utca végi bokorról, és rosszul vagyunk, nem tudunk menni – vázolta fel Patrik a haditervet a többieknek.
– Apa garázsában találtam füstbombát és petárdákat. Előbb a füstbombát dobjuk be, aztán több oldalról betörünk a házba, és kifüstöljük a vénasszonyt. Minden vízipuskára szükség lesz!
– Hannának egy szót se szólhattok a tervünkről! – tette hozzá Bence. – Az utóbbi időben feltűnően jóban van az öreglánnyal, még beárulna minket.
– A lényeg, hogy visszaszerezzük a házat, elzavarjuk Boszkót, hogy soha többet ne legyen kedve a környékünkre jönni. Ez így helyes – zárta Patrik jelentőségteljesen a megbeszélést.
– Találkozunk este a kiserdő előtt, ott mindenkinek kiosztom a fegyvereket, és megbeszéljük a részletes haditervet is – tette hozzá Bence, majd a gyerekek szétszéledtek.
Eközben Hanna, aki valóban mindennapos vendég lett a házban, egy boszorkányfőzetekről szóló könyvet tanulmányozott Boszkó konyhájában.