A meccs a vége felé tart. A fiúk mindkét oldalon érezhetően fáradnak. Peti figyelme is lankad, megviselte az iménti eset Robival. A pálya széle felé sandít, látja, hogy Robi még mindig sír Wendynek dőlve – a lány átkarolja, vigasztalón simogatja a vállát.
Az ellenfélnél a labda, Hank indítja Grantet, aki átrobog a pályán, ő láthatóan még nem fáradt el, nincs, aki megállítaná. Peti ér oda végül, próbálja kicselezni, de nem sikerül, Grant mesterien csavart labdát küld a bal felső sarok felé. Peti lemondóan nézi, s lélegzetvisszafojtva figyeli Jacobot, aki jó irányba vetődik, de nem tűnik úgy, hogy eléri a labdát…
És mégis! Megfogja! A földre zuhan a labdával együtt, Peti a fiúkkal éljenez. Mesteri védés! Grant nem hisz a szemének.
Öt perc van hátra a játékidőből. Petinek minden izma megfeszül, próbálja gyorsabb mozgásra bírni a többieket is. Majszi elveszti a labdát, Colin a kapu felé lohol vele, ellövi… Kapufa!” „Jani elkapja, indítja Barnát, aki Göndörnek passzol, Göndör Misinek, Misit körbefogják, hátrapasszol Tülöknek. Tülök megindul, azonban Hank fölényesen útját állja. Tülök egy pillanatra megtorpan – majd kicselezi Hanket.
Peti boldogan kiált fel: – Ez az!
Az egész mezőny újult erővel indul a Kalózok kapuja felé.
– Csak legyen ebből valami – könyörög Peti magában –, mindjárt lefújják a meccset!
Tülök körül egyre sűrűbb a levegő, már mindenhonnan fogják. Egyszer csak megáll, mint aki már eleget futott, szemével keresi Petit, aki szinte már a kapuban van. Érkezik Tülöktől a jól irányzott labda, Peti leveszi, majd Dylan lábai között belövi a gólt.
Kitör az üdvrivalgás, sokan felpattannak a padokról, a bíró lefújja a meccset. Kettő-egy! Győztek! A fiúk megrohamozzák Petit és Tülököt, leterítik őket a földre, kicsi a rakás! Wendy, Csingiling tanárnő és a többi gyerek is a pályára rohan. ” „Peti magához sem tér az örömtől. Olyan, mintha profi futballisták játszottak volna egy profi mérkőzést. De ezek ők, ő meg a barátai, az Elveszett fiúk. Most viszont egyáltalán nem érezte magukat elveszettnek.
– Lehet, hogy le kell majd cserélni a csapatnevet? – nevet magában egy pillanatig.
Milyen jó volt ez a meccs! És a vége, mikor Tülök megtáltosodott! Peti még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg kettő-egy lett. Milyen boldogok a fiúk is! Peti sosem volt még ilyen büszke arra, hogy csapatkapitány. Miután végre kiszabadult a fiúk szorításából, boldogan fogadta a gratulációkat. Tanárok, nevelők jöttek oda kezet fogni vele. A kisebb gyerekek körbeugrálták, kérdezgették, volt, aki odahozta a saját kis labdáját, és aláírást kért rá Petitől. Egyszer csak elkapta a közelben álló Wendy mosolygó tekintetét. Elöntötte a hála, nem érdekelte mit szólnak a többiek, a tanárok vagy akár Wendy – odarohant hozzá és megölelte.” „Csingiling tanárnő is odajött, megsimogatta Peti fejét.
– Büszke vagyok rád. – mondta, és Peti érezte, hogy ez a dicséret elsősorban nem a meccsen nyújtott teljesítményének szól, hanem annak, ahogy a többiekkel viselkedett. A tanárnő elmosolyodott, mikor látta, hogy Peti megérti ezt, majd a kispad felé biccentett, ahol a talpra állni képtelen Robi ült, lehorgasztott fejjel. Peti bólintott, majd odaszaladt a kispadhoz.
– Gratulálok – nézett fel rá Robi.
Peti nem szólt semmit, csak kézfogásra nyújtotta a jobbját. Robi elfogadta. Peti leült mellé. Észrevette, hogy Robi tekintete fürkészőn járja körbe a tornatermet, de nem találja, amit keres. Ismét lesüti a szemét, a földet nézi. Peti tudta, hogy a csapattársait keresi, de Kalózoknak meg az edzőjüknek már nyoma sem volt.
– Jól itthagytak – szólalt meg együttérzően.
Robi nem szólt, csak bólintott.
– Nagyon fáj? – kérdezte Peti Robi bokájára sandítva.
– Lehet nem is fogok tudni többet focizni vele. De már úgysincs kivel.
Hirtelen elfordította a fejét, de Peti tudta, hogy a könnyeivel küzd.
– Focizhatsz velünk.” „Örömmel focizott velük, amint lábra tudott állni. Még a játszóteret is megmutatták neki a fiúk.
– Nagyon szuper ez a drótkötélpálya! – Robi nem tudott betelni vele. Legalább harmincszor csúszott le rajta.
– Azért remélem engem is odaengedsz, talán még ma.
Robinak egyáltalán nem volt annyira súlyos a sérülése, mint ahogy a pályán gondolták. És most nagyon jó érzés, hogy Peti meg ő újra barátok. Még azt is megfogadták, hogy ezentúl együtt edzenek. A játszótérre pedig nem kell már a kerítés alatt bujkálva átjutni: a tanárok hamar rájöttek, hogy Petiék átszökdösnek, s megjavíttatták – viszont Csingiling tanárnő azóta rendszeresen átjár velük játszani. Most is itt voltak mindnyájan. A tanárnő Wendyvel beszélgetett, a fiúk meg Nanával fogócskáztak.
Jani és Misi is megérkezett az iskolából, Peti mosolyogva intett nekik. Aztán beült a hintába, és Robit figyelte, ahogy ötvenedszer is visítva csúszott le a kötélpályán.
Peti a pulcsijára nézett. Kicsit fityegett már rajta a tizenkettes, különösen a kettes talpa. Majd megkéri a tanárnőt vagy Wendyt, hogy varrják vissza. Vagy varrjanak újat. Már csak egy hét, és itt a szülinapja. A tizenharmadik. De már nem félt tőle.