A legnagyobb csapás még csak ezután jött: odaérve kiderült, hogy a táborban szinte minden gyerek francia. – Senki nem lesz, akivel beszélgethetnék – mondta magában Lotti, de Blanche, mintha kitalálta volna a gondolatát, megszólalt:
– Várunk még egy angol kislányt, és a francia gyerekek többsége is beszél angolul, ne félj. Első osztályos koruk óta tanulják a nyelvet. És talán neked sem árt meg, ha megtanulsz néhány francia szót!
A tábor közepén egy hatalmas, kör alakú faépület volt, körülötte pedig kilenc aprócska faház.
– Az alma jelzésű lesz a te szállásod, az ott – mutatott Blanche az egyik faházra. – Menj be, nézz körül, ismerkedj meg a szobatársaiddal. Nemsokára utánad viszem a bőröndödet, csak még van egy kis elintéznivalóm.
A táj csodaszép volt, de Lottit ez nem vigasztalta. Az almás kisházban már három francia kislány csivitelt, ketten éppen azon vitatkoztak, kié legyen az ablak melletti emeletes ágy felső része. Persze ezt Lotti nem értette.
– Sziasztok! – mondta Lotti. A fekete göndör hajú kislány azonnal ott termett előtte.
– Te amerikai, igaz? Gyere, ágy lehet tied, és akkor többiek nem vitatkoz! Két ágy, négy hely, ez tied!” „– Micsoda? Khoászóóón? Hát ez nagyon vicces! – Lujza hangosan kacagott, miközben az egyik szobatársa megpróbálta neki megtanítani, hogyan ejtik franciául azt, hogy croissant. – Khoászóóón, khoászóóón! – ugrált az ágyon a szó ritmusára, a másik három lány pedig visítva követte a példáját. – És a vacsora mi lesz? Patiszóóón, patiszóóón? – a lányok gurultak a nevetéstől.
– Nahát… te hogy kerül ide? – a fekete göndör hajú kislány állt a nyitott ajtóban, Lujzát bámulta leplezetlen döbbenettel. Csend lett.
– Tessék? – kérdezett vissza Lujza.
– Te az előbb még ott… a másik ház, a másik oldal! Almás házban! Hajad másmilyen, és a ruha is… Te ágyad az almás házban, ez a szilvás ház. Hogy kerül ide?
A lányok értetlenül néztek egymásra.
– Tévedsz, engem ide osztottak be. A szilvás házba! Ez lesz az ágyam, nézd! – mutatott az ajtó melletti emeletes ágy alsó fekhelyére, amelyen a bőröndje hevert kinyitva. – Lujza vagyok. Téged hogy hívnak?
– Marie… de a te neved Lotti! Az előbb mondtad odabent, a másik házban! Az almásban!” „Amikor Lujza a futástól még lihegve belépett az almás házba, már sejtette, hogy kit fog ott találni. Ki is lehetne az, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, és Lotti a neve?
– Nahát! – kiáltotta Lujza.
– Nahát… – suttogta Lotti. A két lány farkasszemet nézett. Sóbálvánnyá merevedve álltak egymással szemben, olyan döbbentem, hogy Lujza még beszélni is elfelejtett, pedig ez elég ritkán fordult vele elő.
– Jé, ti ikrek! – sikoltott fel Marie.
Eddigre az almás és a szilvás ház összes lakója köréjük gyűlt: izgatottan zsizsegtek, mindenki egészen közelről akarta látni a két lányt. Tényleg a megszólalásig hasonlítottak egymásra. Lottinak ugyan illedelmes copfban volt a haja, míg Lujza sörénye összevissza szálldosott kipirult arca körül, és Lotti szépen vasalt szoknyáját sem viselte meg annyira a hosszú repülőút, mint Lujza vagány, szakadt farmerjét, ami mostanra már csupa kosz volt… Ezt leszámítva azonban kétségkívül olyanok voltak, mint két tojás.
Hosszan, feszülten nézték egymást. A csendet végül tőle szokatlan módon Lotti törte meg.” „– Nahát… te is itt nyaralsz?
– Nem, amit látsz, csak egy hologram! – tért magához Lujza. – Persze, hogy itt nyaralok.
– Ti nem tud egymás, hogy mind a ketten idejöttök? – értetlenkedett Marie.
– Soha nem találkoztunk még. Nagyon ritkán beszélünk skype-on, de ennyi – Lotti még mindig nem tudta, örüljön-e a testvérének. Lujza azonban már eldöntötte, hogy ő bizony örülni fog.
– Hát ez óriási! Lányok, ugye valaki elcseréli az ágyát velem? Egy szobában akarok lenni a tesómmal! Annyi megbeszélnivalónk van, nem is tudom, hol kezdjem… Tuti nem lesz elég egy hét! Marie, ugye cserélsz velem? Légysziiii!
– Persze. Tudunk cserélni. Szívesen! – Marie már szedte is össze az ágyon szanaszét heverő dolgait, és a hátizsákjába tömködte őket, hogy átvigye a szilvás házba, az ajtóban azonban beleütközött valakibe.
– Ti ketten vagytok?! – Blanche kezéből kiesett a bőrönd, amit éppen most hozott be Lottinak.
– Ikrek! Én költöz a szilvás ház, Lujza meg ide Lottihoz! – kurjantotta Marie, és kislisszolt az ajtón.” „Vacsora alatt Lujzának be nem állt a szája.
– A hetedik szülinapom volt eddig a legeslegjobb – persze ezen kívül, mert most miattad, meg a tábor miatt ez a legjobb, na de a hetediken apa elvitt Görögországba nyaralni. Voltál már ott? A legeslegjobb hely a világon! Kagylót is ettem, meg polipot! És olyan tiszta a tenger, hogy méterekre ellátsz, ha lemerülsz, én még sznorkeleztem is, és láttam ilyen kicsi kék meg sárga halakat, és egy ekkora nagy teknőst, annak majdnem neki is úsztam. Olyan hangosak voltak a kabócák, hogy alig bírtunk elaludni! Na, de mesélj, milyen New York? És anya milyen? Mindent tudni akarok! Mindent is!
– Hát… anya nagyon kedves, de elég szigorú… és én még nem voltam Görögországban… de egyszer Miamiban nyaraltunk, és akkor ettem polipot… New York meg nagy és hangos.
– Nem vagy valami bőbeszédű! Van hobbid? Én szobrászkodok. És kisállatod van? Nekem van egy nyuszim, Zabi. Van kocsitok? Melyik a kedvenc színed? Szereted Billie Eilisht?
– Csend legyen már, lányok, vagy szétültetlek titeket! Majd vacsora után beszélgettek! – Blanche nagyon szigorúan tudott nézni, úgyhogy Lujza elhallgatott.