– Ajánlom, hogy a holnapi gyülekezőre mindenki pontosan érkezzen! A botanikus kertbe reggel 8-kor indulunk, a késők büntetése igazolatlan óra. A híres és ritka kolumbiai árvalányhaj-gyűjteményt fogjuk megnézni, ezek évente csak két alkalommal virágzanak két percig, legyetek hálásak, hogy a tanúi lehettek ennek a különleges eseménynek – Kocsányos igazgató úr egészen belelovalta magát az előadásba.
– Teljesen kakukk az öreg – lökte oldalba Peti legjobb barátját, Noelt.
– Nem százas, az tuti. Minden héten van egy ilyen kötelező növénytúra, most már kezd belőle elegem lenni – súgta vissza Noel.
A két fiú türelmetlenül fészkelődött a kényelmetlen padon, amit húsz másik mellett a nagy tornaterembe állítottak be azokra az esetekre, amikor a igazgató úr lelkesítőnek szánt, vagy épp dühödt beszédeket tartott az iskola diákjainak.
Kocsányos a botanika megszállottjaként állandó kötelező programként írta elő a városi botanikus kert látogatását, amelynek szintén ő volt az igazgatója.” „Amikor a diákok végre fellélegezve hazaindulhattak a hosszúra nyúlt beszéd után, két idegen állta el a tornaterem bejáratát az igazgatót keresve, egyikük kezében egy cserép páfrány volt.
– Ott van, ni! Az az izgága, alacsony úr a pálmalevél-mintás ingben – mutatta Peti, majd Noelhez fordult. – Ezerszer inkább ülnék még egy dupla kémiaórán is, mint hogy az órákig tartó előadását hallgassam valami hülye pampafűről.
A fiúk bosszúsan hazaindultak, a két ismeretlen pedig Kocsányos igazgató felé vette az irányt, aki páfrányt látva azonnal feléjük sietett.
– Miben segíthetek?
– Először is hadd mondjuk el, hogy óriási tisztelői vagyunk a növényekkel kapcsolatos tudományos munkásságának – kezdte a magasabbik férfi.
– Egy olyan különleges növényt hoztunk önnek, amely biztosan érdekelni fogja – emelte fel a kezében tartott páfrányt a másik.
– Ennek a páfránynak a virága ugyanis teljesen egyedülálló a világon – kontrázott az első.” „Ez már felkeltette Kocsányos igazgató érdeklődését.
– Tudjuk, hogy így ránézésre ez csak egy egyszerű növény, ám három holdtölte múlva virágozni fog. Csodálatos, színpompás virágot hoz majd, ám ez csak a különlegesen okos emberek számára lesz látható, a többiek számára láthatatlan marad – mondta az alacsonyabb férfi, majd átnyújtotta a piros cserépben kókadozó növénykét az igazgatónak.
– Megveszem! – vágta rá villámgyorsan Kocsányos.
– Nos, van egy kis probléma ezzel… Illetve több is, ami azt illeti. A növény maga különleges gondozást igényel, mivel csak holdfénynél lehet locsolni, erre viszont minden éjjel szükség van. Természetesen ezt mi tudjuk vállalni három hónapon át, amennyiben igényt tart erre. A növény ötmillió forintba kerül, de hogy lássa, mennyire tiszteljük önt, az ápolását ingyen is elvégezzük.” „Az igazgatót megrémítette az óriási összeg.
– Ne feledje, hogy ez hatalmas lehetőség az ön számára, hiszen ebből a fajta páfrányból mindössze három tő van a világon, kettő ismeretlen helyre van elrejtve – a magasabbik férfi addig ütötte a vasat, amíg meleg. – Akár világhírű is lehetne, ha bemutatná a sajtónak is ezt a különleges növényt. Ez egy teljesen egyedülálló lehetőség.
– Legyen. A felét megkapják előre, a másikat később valamikor – mondta Kocsányos kis habozás után. Már látta magát a címlapokon, és szinte érezte a zsebében csörgő telefont, ahogyan a legrangosabb botanikai lapoktól hívják interjúra.
A három férfi kisvártatva már egy közeli bankfiókban várakozott: Kocsányos úr kivette számlájáról a szükséges összeget, és átnyújtotta azt a két ismeretlennek.
– Három holdtölte után visszatérünk a növénnyel, és akkor végre ön is megláthatja a hihetetlen szépségű virágát.
– És persze mindenkiről kiderül, hogy valóban olyan okos-e, mint amilyennek hiszi magát – válaszolt elégedetten az igazgató.” „A három hónap villámgyorsan letelt, annál is inkább, mert az igazgatónak rengeteg dolga volt: interjúkat adott, és szervezte a sajtót az ünnepségre, amelyet a páfrány leleplezésére tervezett. Még a tornatermi beszédek is elmaradtak.
– Hát, ha ez a páfrány kellett ahhoz, hogy Kocsányos végre ne tartson gyűléseket a tornateremben, akkor én ezt a páfrányt már most nagyon szeretem, pedig még nem is láttam – mondta nevetve Peti Noelnek az ünnepséget megelőző reggelen. A többi diák valószínűleg osztotta a véleményét. Rettenetesen szórakoztatta őket, mennyire megszállottja lett az igazgató egy titokzatos páfránynak.
Az egész iskola tele volt plakátolva a hírrel különleges virágról, amelyet csak a legokosabbak láthatnak.
A leleplezés előtti estén kopogtattak Kocsányos úr ajtaján: a két idegen ígéretéhez híven meghozta a növényt, amit óvatosan be is csomagoltak egy nagy, színes nejlonba, hogy ne láthassa akárki.
Az igazgató izgatottan nyitott ajtót, és szinte azonnal a páfrány után kapott, majd vigyázva az előszobaszekrényre tette, és lassan kibontotta a csomagolásból. Átadta a megbeszélt pénz másik felét a két férfinek.