Mielőtt kicsit jobban megismertetném veletek a Manonón zajló csodás életet, még visszatérek Petihez és Giovannihoz, akik a délutáni foci előtt még hazakísérték Lucyt, aztán a futballpálya felé baktatva beszélgettek.
– Nem tetszik nekem Lucy az utóbbi időben. Olyan, mintha beteg lenne – mondta elgondolkodva Giovanni.
– Napok óta sápadt, és alig szólal meg, pedig azelőtt minden kérdésnél ő jelentkezett először. Tuti, hogy valami gáz van vele. Nem kéne megkérdezni a szüleit? – kérdezte Peti aggódva.
– Á! Tudod, milyen az anyukája. Az egyesek miatt biztos dühös, de ennyi. Az apukája meg úgyis csak a karácsonyi szünetre jön vissza a fúrótoronyról. Szerintem Lucynak csak pihennie kéne – Giovanni apró rúgásokkal vezette maga előtt a focilabdát, miközben beszélt. – Tényleg, akartam kérdezni, hogy mi volt ma a szendvicsedben? Olyan furán nézett ki az a zöld izé.
– Semmi, csak par… uborka. Anya szereti ilyen hülye formájúra vagdosni nekem a zöldséget, mert szerinte ez vicces.
– Amúgy tényleg vicces – nevetett Giovanni. – Aki másodiknak ér oda a pályához, az núb! – kiáltott, majd nekiiramodott.” „Peti, ahogy ígérte, foci után azonnal hazaindult. A sziget felé közeledve már látszottak a valódi felhők, és a víz is fodrozódni kezdett, úgyhogy jó gyorsan evezett. A parton, ahogy mindig, édesanyja várta.
– Képzeld, mi történt! Tönkrement egy gép az álompajzs-üzemben, úgyhogy apa nem jön haza, amíg meg nem találják a hibát. Ezért aztán vacsorát sem főztem, menjünk el inkább a Potrohos Manóhoz, ott isteni a töltött hagymazselyem. Útközben meg beugorhatnánk a jókedv-kovácshoz, apának úgyis szüksége lesz a pótlásra, ha hazaér. Biztos tiszta ideg a lerobbant gép miatt.
A Potrohos Manó nevű étterem tulajdonosa valóban egy potrohos manó volt, ételkölteményeinek messze földön csodájára jártak volna — ha bárki is tudott volna róla és az étterméről.
– Tehát két töltött hagymazselyem, és két levendulacsermely kókuszpohárban, jól értem? Máris hozzuk, és előre szólok, hogy a csillagporos labdacs kifogyott, úgyhogy ha desszertet szeretnétek, akkor ma a csokoládés pávafészket tudom javasolni – a manó eltűnt a pult mögött, Peti pedig az édesanyjához fordult.
– Valami nem stimmel Lucyval. Szerintem nincs jól, de nem tudjuk, mi a lehet a baja.” „Apa este valóban nagyon feldúltan érkezett, úgyhogy ráfért a jókedv, amit Petiék délután a kovácsnál vásároltak.
– Fogalmunk sincs, mi lehet a baj, szerintem valami programozási hiba, egyszerűen nem működik az álomkép-szűrő a rendszerben. Az is lehet, hogy vírus, és ez a rosszabb verzió, mert ha egy vírus képes volt megtámadni a szoftvereinket, az azt jelenti, hogy valaki rátalált Manonóra.
– Jaj, csak turistákat ne! – kiáltott fel Peti.
– Egyelőre nincs ok a pánikra, de óvatosnak kell lennünk. Még én is csak gyanakszom a vírusra, mindenesetre ráküldtem a rendszerre egy frissítést, hátha az megoldja a problémát.
– Petinek meg a kis barátnője, Lucy van rosszul mostanában, igaz, Peti? Drágám, nem lehetséges, hogy ez a két dolog valahogyan összefügg?
Apa elsápadt, és Petihez fordult:
– Mondd csak, mik a kislány tünetei?
– Hát, sápadt, nem emlékszik arra, amit megtanult, folyton fáradt, és azt mondja, hogy olyan, mintha nem is aludt volna, pedig aludt.
Apa úgy pattant fel, mint akit darázs csípett meg.
– Azonnal el kell mennem a sámánhoz! Ne várjatok meg, későn jövök! – azzal elviharzott.” „Tudnotok kell, hogy Peti édesapja a manonói álompajzs-üzemben volt rendszergazda. Hogy mire valók az ott gyártott álompajzsok? Ez nagyon egyszerű. Szépséges és édes álmaitokat ti is ezeknek a varázslatos tárgyaknak köszönhetitek. Ezek a láthatatlanná tevő nikkellel bevont pajzsok védik ugyanis a gyerekek színes, élénk álmait, és ezek védik meg őket a rémálmoktól is.
Fogalmatok sincs, valójában mennyi mindent köszönhettek ezeknek a szorgos szigetlakóknak! A jókedv-kovács például, ahova Petiék beugrottak apának jókedvért, a ti nevetésetekről is gondoskodik, a barátsághegesztő-gyárban pedig életre szóló barátságok születnek.
A leghálásabbak persze a manonói mumusriasztó-készítőnek lehettek, hiszen neki köszönhető, hogy a szigetről és a ti világotokból is régen eltűntek a mumusok.
Így folyik az élet Manonón, és ti mit sem sejtettetek minderről! A sziget utcácskáin a földkerekség legérdekesebb üzletei sorakoznak, a legkülönösebb kézművesek és mesteremberek dolgoznak nap mint azért, hogy ti ott, a másik világban nyugodtan aludhassatok, nagyokat nevethessetek, és úgy általában: vidám és gondtalan életetek legyen.” „Apa nagyon későn ért haza. Megpróbált halkan végigosonni a folyosón a hálószoba felé, Peti mégis felébredt a zajra, amit pedig utána hallott, attól teljesen megdöbbent.
– Sokkal rosszabb a helyzet, mint gondoltuk – suttogta apa anyának. – A sámán szerint az álomtolvaj tért vissza. Te is emlékezhetsz, hogy évekkel ezelőtt, amikor a zűrös dolgai miatt száműzték a szigetről, megfogadta, hogy még visszajön, és nagy pusztítást végez. Ez most elkezdődött, mégpedig úgy, hogy a múlt héten behatolt a rendszerünkbe az üzemben, és küldött egy csúnya vírust az álomkép-szűrőre. A sámán most egy erős védő varázslattal próbálkozik a sziget körül, hátha ettől a vírus is elgyengül annyira, hogy rálelek és letörlöm. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy az álomtolvaj már a kontinensre is elmerészkedett, és most a gyerekek álmait lopkodja, amit a rendszerleállás miatt gond nélkül meg tud tenni. A kislány összes tünete arra utal, hogy ő az egyik első áldozat. Azért van rosszul, mert ez a rém éjszakánként lopja az álmait.
